Welcome to Kindle Worlds, a place for you to publish fan fiction inspired by popular books, shows, movies, comics, music, and games. With Kindle Worlds, you can write new stories based on featured Worlds, engage an audience of readers, and earn royalties. Amazon Publishing has secured licenses from Warner Bros. Television Group’s Alloy Entertainment for Gossip Girl, Pretty Little Liars, and The Vampire Diaries; Valiant Entertainment for Archer & Armstrong, Bloodshot, Harbinger, Shadowman, and X-O Manowar; Hugh Howey’s Silo Saga; Barry Eisler’s John Rain novels; Blake Crouch’s Wayward Pines series; and The Foreworld Saga by Neal Stephenson, Greg Bear, Mark Teppo, Eric Bear, Joseph Brassey, Nicole Galland, and Cooper Moo. Licenses for more Worlds are on the way.

via What Is Kindle Worlds?.

Overall, the publishing industry is not really concerned with eBook piracy. Many of the top companies such as HarperCollins, Hachette, S&S and Penguin have told me that piracy is a minor blip on the radar and does not hamper sales to any discernible degree. They all admit it is an extreme minority of tech savvy individuals and statistically people who pirate eBooks tend to be the biggest purchasers of digital content. There has even been some notable authors such as Tim Ferris that harnessed the power of Bitorrent to promote his book, the 4 Hour Chef. He recently said “Torrent conversion is NUTS. Of 210,000 downloads earlier this week, more than 85,000 clicked through “Support the Author” to the book’s Amazon page. We all had to triple and quadruple check that to believe it.

via There will be 700 Million Pirated e-Books in 2018.

How Amazon’s Ebook Subscriptions Are Changing the Writing Industry – Slashdot.

How Consumers’ Content Preference Affects Cannibalization: An Empirical Analysis on E-book Market

via AIS Electronic Library (AISeL) – ICIS 2014 Proceedings: How Consumers’ Content Preference Affects Cannibalization: An Empirical Analysis on E-book Market.

How damaging is book piracy? It depends whom you ask. An author who’s just stumbled across an illicit copy of her work will be upset and full of anger. Over time these individual anecdotes of loss and outrage coalesce into generally received wisdom: that piracy is aggressive and pervasive and that it is bringing the book trade to its knees. Piracy is theft. Piracy is killing publishing. Piracy is taking food out of my children’s mouths. How can I stop it happening to me?

The answer is simple: you cannot stop piracy. The illegal copying of the stuff we’re now forced to call ‘content’ is an inevitable consequence of digital technology. Piracy is a side effect of the internet. But before we lose ourselves in helpless outrage, it’s worth asking a simple question: just how big a problem is it? The answer may surprise you.

Look at the data that’s available. Britain’s communications regulator Ofcom has now produced four waves of its commendably detailed Copyright Infringement Tracker. Anyone interested in piracy should read it in some detail.

The most recent survey covers March to May 2013 and it suggests that book piracy, as opposed to movie or music piracy, is a marginal activity that barely registers in the data. Only 1 per cent of British internet users downloaded a book illegally in the period surveyed, and only 10 per cent of all book downloads were illegal (these figures include legitimate free downloads from services such as Project Gutenberg).

To put it another way, 90 per cent of the online book trade is made up of paid-for retail or legitimate free services. Pause for a moment on that figure. Can the physical book trade, with its libraries and charity shops, boast a figure that high?

This is hardly a piratical takeover and the British book trade is not crumbling in the face of it. According to the Publishers Association, UK publishers’ sales across all formats in 2012 were up by 4 per cent on the previous year. Physical book sales fell by 1 per cent while digital sales surged by 66 per cent. Mapping the Ofcom numbers onto the Publishers Association figures suggests that in 2012 book piracy may have been equivalent to around £40 million (10 per cent of digital publishing revenues) out of total publishing revenues of £3.3 billion. And that assumes that each of those illegal downloads replaced a legitimate, purchased one.

Books, it is clear, are different to music and film, where illegal downloading is ten times more prevalent. Is there something different about the audience for books which makes piracy less of a problem? Yes. The book audience is older, it’s more affluent and it’s more female. Men download and share illegal material more than women; younger people download illegally more than older people. Older people, particularly those who are book readers, have the money to buy their entertainment legitimately and they probably don’t have either the time or the inclination to poke around in the darker corners of the web for free books or to install the obscure and clunky software needed to download them. They’d rather plug in their Kindles, iPads or Kobos and forget about it.

What the British figures tell us is this: where legitimate e-books are widely available and easy to access, piracy barely registers. But this is not the case in other countries and raises a crunchier problem for any rational discussion of piracy. Russian book-sharing site Library Genesis offers a massive archive of almost a million books. The site describes itself as a ‘scientific community targeting collections of books on natural science disciplines and engineering’, but the purity of this mission is at odds with the titles that are available. The most commonly pirated Western fiction seems to be material beloved by computer engineers. A search for ‘Terry Pratchett’ brings up almost nine pages of results in a variety of formats; David Foster Wallace, three pages; Donna Tartt, barely one.

Markets such as Russia remain a problem for publishing. By some estimates, 95 per cent of e-book downloads in Russia are illegitimate. But the big players in e-books – specifically Amazon – do not operate in Russia and there is a paucity of legitimate titles available (perhaps only 60,000). I have no experience of downloading an e-book in Russia but I’d like to bet it’s not as easy or convenient as downloading an e-book in Britain. In such an environment, piracy becomes the convenient option, not the outlaw one.

All of which raises an interesting question: if your book isn’t being distributed in Russia but is being merrily downloaded there, how should you feel? Before the internet, such piracy (in physical formats) would have been invisible to you. Now you know about it, what should you do? Should you even be (secretly, of course) pleased?

Neil Gaiman, whose titles seem to make up a large proportion of all the books on Library Genesis, has said that piracy in Russia has, in fact, increased his sales there. In this light, there is only one thing worse than being pirated and that is not being pirated, at least in those countries where you’re not receiving much distribution anyway.

Piracy, then, is unavoidable. This is not to say there are no weapons with which to fight back. One option might be the web service Muso, which will track whether illegal versions of your books are appearing and issue automated ‘takedown requests’ that, in most cases, are enough to have the illegal file removed. It’s simple to use and seems to be effective.

But here is the dilemma: Muso costs £12 a month per author name, book title or publication. That puts a price on your appetite to confront the pirates and, for all but a small number of authors, £12 a month is likely to be a good deal more than is being lost from piracy anyway.

And that itchier question remains: if you find a copy of your book on a service such as Library Genesis, what do you do? Do you hit the ‘takedown’ button in Muso and get it removed? Or do you ask yourself whether it’s better to be read illegitimately than not to be read at all? It is, at the very least, a question worth asking.

via Literary Review – Lloyd Shepherd from the pulpit.

Hermész kora

Bodó Balázs


Az elmúlt hónapokat a világ legnagyobb elektronikus kalózkönyvtárának felfedezésével töltöttem. Orosz szervereken, egy javarészt orosz anyanyelvű önkéntesekből álló kicsiny társaság több mint egymillió tudományos szakkönyvet, másik egymillió szépirodalmi művet, majd tízmillió tudományos cikket, sok ezer képregényt és folyóirat-számot tesz mindenki számára ingyenesen és korlátozás nélkül, ámde illegálisan elérhetővé. Az érdekelt, hogy hogyan jött létre és hogyan maradhatott fenn egy ilyen kalóz-könyvtár, milyen könyvek találhatók benne, és kik a látogatói. Az alapítókkal, üzemeltetőkkel és önkéntesekkel folytatott interjúk mellett sok időt töltöttem a könyvtár katalógusának elemzésével is. Megpróbáltam megérteni, hogy milyen könyvek azok, amik bekerülnek egy ilyen könyvtárba, hogy áll e könyvek legális elérhetősége. A könyvtár felhasználóiról is sikerült adatokat beszereznem, két hónapnyi letöltési statisztikákat bocsátott az egyik, ugyanezt a katalógust kínáló oldal adminisztrátora a rendelkezésemre.

A könyviparban is már jónéhány éve beköszöntött a Napster korszak. A szövegeket már a számítástechnikai forradalom hajnalán, évtizedekkel a zene és filmek előtt digitalizáltak, a könyvkalózkodás azonban csak az elektronikus könyvolvasók – mindenekelőtt az Amazonnak köszönhető – elterjedésével vált észrevehető mértékűvé. Az olcsó e-könyv olvasók kellettek ahhoz, hogy a gerilla könyvdigitalizáció kilépjen a lelkes megszállottak privát passziójának keretei közül, és olyasféle forradalmat indítson be, mint amilyen a Napster, és később a Youtube és a Spotify, azaz a hatalmas zenei katalógusok könnyű, olcsó, korlátozásoktól viszonylag mentes elérhetősége okozott a zeneiparban.

Számos jele van annak, hogy előbb-utóbb a könyvterjesztés is eljut az alacsony havidíjért korlátlan hozzáférést kínáló Spotify vagy Netflix modellhez, most azonban még a kalózkönyvtáraké a főszerep. Ők ugyanis, a film- és zenekalózokhoz hasonlóan, évekkel járnak a piaci szereplők előtt. Jelenleg ők vannak a legközelebb ahhoz, hogy megvalósítsák az emberiség évezredes álmát, az univerzális könyvtárat.

Az Alexandriai könyvtár időszámításunk előtt 3. századi megalapítása óta próbálkoznak egymást követő generációk azzal, hogy egy helyre gyűjtsék az emberiség által papirusz-tekercsekben, kódexekben, könyvekben felhalmozott tudását, emlékeit és mítoszait, félelmeit és jóslatait. A bábeli könyvtár létrehozására tett kísérletek azonban jobbára a bábeli torony sorsára jutottak, hisz túlságosan nagyok voltak a megvalósítás útjában álló technológiai, gazdasági, és a legutóbbi időben jogi akadályok. A digitális forradalom ugyan képes volt az utolsó technológiai és fenntarthatósági / finanszírozási akadályokat is kezelhető mértékűre csökkenteni, azonban a jogi akadályok leküzdhetetlennek bizonyultak még az olyan lendületű és befolyású szereplők számára is mint a Google, aki egy évtizednyi munka után vallott kudarcot, sok tízmillió digitalizált könyvvel a szerverein, és egy, a hozzáférhetővé tételt megakadályozó, egyelőre beláthatatlanul húzódó jogi konfliktussal.

A kalózok kezét azonban nem kötik jogi béklyók, és Hermész, a tolvajokat védő isten, a kalózok támogatásával valójában az irodalom ügyének tesz szolgálatot. Soha nem volt még ilyen könnyű a világban felhalmozott tudományos és irodalmi kincsekhez hozzáférni. Soha ilyen választékból olvasó még nem válogathatott. A kalózkönyvtáraknak köszönhetően a történelemben korábban elképzelhetetlen léptékben vált a tudás globálisan, mindenki számára egyenlő feltételekkel, ingyenesen és korlátlanul elérhetővé.

A könyvtár, ahol az elmúlt hónapokat töltöttem Oroszországban üzemel, és ez nem véletlen. A szovjet idők cenzúrája és gazdasági nehézségei kifinomult olvasói praktikákat szültek, amik mind arról szóltak, hogy hogyan lehet illegális, informális csatornákon keresztül legálisan nem, vagy csak nehezen elérhető szövegeket hozzáférhetővé tenni. Az átmenetet követő eufórikus évek egybeestek a személyi számítógépek és az internet elterjedésével, és így az irodalmi hagyományaira mélységesen büszke, de aladdig megnyomorított orosz könyvkultúra a digitális világban találta meg a kibontakozás igazi lehetőségét. Lelkes olvasók és írók, könyvkiadók és könyvtárosok, egész oktatási intézmények vetették bele a 90-es években magukat a könyvek digitalizációjába és offline majd online terjesztésébe. A nyugati szerzői jogi normáktól igencsak távol álló, és a jogérvényesítés terén sem igazán élenjáró jogi környezet persze segített a kalózkönyvtárak elszaporodásának, de az ezidőtájt szinte népi sportként űzött digitális könyvtárépítés igazi mozgatórugóját a frissensült digitális könyvtárosok szerzők kéréseit tiszteletben tartani igyekvő kooperatív hozzáállása, és az ezt méltányló szerzők és kiadók lelkes részvétele jelentette. Néhány év alatt nem csak az orosz irodalmi kánon, de a korábban orosz nyelven nem hozzáférhető nyugati irodalmi és tudományos művek is elérhetővé váltak elektronikus formátumban. Az orosz szervereken működő, eredendően orosz fókuszú gyűjtemények egy idő után a Nyugat-Európában ugyanezidőtájt elindult, de a szerzői jogi problémák miatt bezárni kényszerült nyugati gerilla könyvtárak állományainak is képesek voltak búvó- és megőrzési helyet nyújtani.

Szisztematikus adataim a kalózkönyvtár tudományos szakkönyvtár részéről vannak. Itt, az interneten itt-ott felbukkanó, szabadon sodródó könyvgyűjtemények lassú integrációjával mára majd 1.2 millió kötetre rúgó állomány jött létre. Az eredetileg orosz egyetemek matematikai és fizika intézetei által digitalizált, orosz nyelvű, természettudományokban erős gyűjtemény az integrációs folyamatnak köszönhetően ma már zömében angol nyelvű, és a társadalomtudományok, bölcsészettudományok, élettudományok legalább olyan fontos részét képezik a gyűjteménynek, mint a természettudományok. A folyamatosan, soktízezres adagokban érkező új címeknek köszönhetően a legnagyobb nyugat-európai és észak-amerikai tudományos kiadók által kiadott, legfrissebb tudományos mainstream utolérhetetlen gyűjteménye vált e könyvtárból. A katalógust az kínálatával összevetve az is kiderült, hogy bár e könyvek túlnyomó része elég fontos ahhoz, hogy a kiadók nyomtatásban tartsák, de mintegy kétharmaduknak nem kapható elektronikus verziója. Azaz, aki e könyvek valamelyikére vágyna, az vagy kifizeti a papír-kiadás sokszor meglehetősen borsos, 100 USD feletti árát, vagy jó eséllyel hoppon marad, ha elektronikus verzióra vágyna.

A kalózkönyvtár tehát képes biztosítani az elektronikus hozzáférést ott, ahol az legálisan nem megoldott, és ez a tény állhat amögött, hogy olyan gazdag és fejlett nyugati országok mint az USA, Németország, az Egyesült Királyság vagy Franciaország is ott találhatók a könyvtár legnagyobb volumenben letöltő országainak tízes toplistájában. E lista másik részét szegényebb, már a nyomtatott kiadáshoz is nehezebben hozzáférő, és a nyugati árakat még nehezebben megfizetni képes fejlődő országok adják: Oroszország, India, Indonézia, Irán, Egyiptom, Ukrajna és Törökország. De nem ők a legnagyobb egy főre eső felhasználók. Az egy lakosra eső letöltések toplistájában zömében azokat a közép-kelet európai volt szovjet szatellit országokat találjuk, akik a Szovjetunió és a keleti blokk felbomlásával szellemi és gazdasági értelemben újra csatlakoztak a Nyugathoz, de a szegénységük és az infrastrukturális elmaradottságuk miatt rákényszerülnek arra, hogy a kalózkönyvtárak segítségével próbálják behozni a sok évtizedes elmaradásuk.

Magyarország a 13. a Litvániát, Észtországot, Görögországot, Lettországot, Szlovéniát, Horvátországot, Oroszországot és a Makedón Köztársaságot is magában foglaló, legnagyobb egy főre eső kalózkönyvtár használó országokat tartalmazó listán. Magyarország is intenzíven használja tehát a kalózkönyvtárakat arra, hogy a könyvtári hálózat és a privát vásárlások mellett e csatornákon is tudást importáljon. Ismerve a magyar felsőoktatásból az elmúlt években kivont pénzek mennyiségét, és a tudományos és egyetemi könyvtárak elszomorító anyagi helyzetét, azt kell mondjam, hogy ma már a kalózkönyvtárak jelentik a Nyugati tudományos diskurzusoktól való végleges leszakadásunk elleni utolsó menedéket.

Ami a tudásimportot illeti tehát, azzal nem állunk rosszul. A könyvtárakban elérhető a nyugati világ tudományos és irodalmi teljesítményeinek legjava, és a magyar olvasók szorgalmasan gyűjtik e könyveket. Bolondok lennének, ha nem így tennének. De mi a helyzet a magyar nyelvű szépirodalmi és tudományos szövegek elérhetőségével? Az egymillió kétszázezer tudományos dokumentumot tartalmazó könyvtárban majd félezer nyelven lelhetők fel szövegek, köztük magyarul is. A magyar nyelvű állomány azonban kevéssel számlál 300 dokumentumnál többet. Az egymillió szépirodalmi mű között pedig egyetlen magyar nyelvű szöveget sem találni. Ha Kertész, Konrád, Nádas, Eszterházy nevére keresünk kapunk ugyan találatot, de csak e szerzők angol, német, spanyol, francia nyelvre lefordított műveit.

Időről időre felhív egy kiadóvezető barátom azzal a kéréssel, hogy nézzem már meg, a katalógusuk mekkora része érhető el e könyvtárakon keresztül. Én rendre megnyugtatom őt, hogy nincs, vagy csak egy-két cím letölthető e kalóz-könyvtárakból, és aztán felteszem a kérdést neki, hogy most akkor örülünk-e. Ő igen, én kevésbé szoktam ilyen alkalmakkor boldog lenni. Egy-egy könyv ugyanis akkor kerül be a kalózkönyvtárakba, ha legalább egyvalaki akad, aki a könyvet elég fontosnak tartja ahhoz, hogy bedigitalizálja és megossza azt. Gondolhatunk bármit a kalózkönyvtárak kiadókra, szerzőkre gyakorolt hatásáról, de –ismerve e könyvtár adminisztrátorainak a kiadók jogérvényesítési erőfeszítéseit semmibe vevő kackiás hozzáállását -, az a tény, hogy egy könyv nem elérhető a nyugati félteke legnagyobb kalózkönyvtárában azt jelenti, hogy nem volt egyetlen egy ember sem, beleértve a szerzőt és az összes olvasót, akiben felmerült volna, hogy érdemes e könyv elérhető tételével egy kicsit is elbíbelődni.

És ez, sok szempontból komoly bajt jelent. Ami a tudományos szövegeket illeti, a magyar szakszövegek egy részét az angol nyelvű alternatívák egészen egyszerűen kiszoríthatják a diskurzusból. Ha van jó, közeli angol nyelvű alternatívája egy magyar nyelvű szövegnek, akkor egyre kevesebb érv szól amellett, hogy az ember a diákot a kevés számú magyar nyelvű könyvtári példányra szorítsa a kéznél levő, a Kárpát-medencén kívül is felismert nyugati alternatíva helyett. De nem csak a szakszövegek vannak versenyhelyzetben. Az orosz interneten divatos kalóz-könyvtárak egyik legfontosabb missziója idővel az orosz nyelvű diszpóra hazai irodalommal való ellátása, a kulturális közösség időn és téren át való fenntartása lett. Tapasztalatból tudom, hogy a nehéz és terjedelmes könyvtár az, amiről a külföldre hurcolkodó fájó szívvel ugyan, de először lemond. De a diaszpórában élve is olvasni kell, és az idegen tájakon túl ott vár az idegen nyelvű irodalmak felfedezésének sok kihívása is. Szívesen olvasok magyarul, de oly sok mindent nem olvastam még angolul vagy franciául sem. Egyre gyakrabban esik meg, hogy ha választani kell, azt választom, ami könnyebben elérhető.

A kalózkönyvtárak léte nem kell, hogy automatikusan a könyves világ pusztulásához vezessen. Épp ellenkezőleg: soha ilyen jó nem volt még olvasónak lenni a történelemben és a világban, hisz az utolsó akadályok is leomlani látszanak az elől, hogy egy karnyújtásnyira, pontosabban egérkattintásnyira legyen tőlünk a világ összes szellemi kincse. Talán a szerzők legtöbbje sem szomorkodik azon, hogy sokkal több olvasóhoz eljuthat, mint amennyi könyvet el tudhat valaha is adni. Mindettől függetlenül, egy könyvkultúra léte nehezen elképzelhető anélkül, hogy lenne mögötte egy egészséges könyvpiac, sikeres kiadókkal, otthonos könyvesboltokkal, minket és a szövegeket egyaránt ismerő, értő közvetítőkkel. Ennek megléte, egészsége, akárcsak eddig, rajtunk múlik, olvasókon. Drága olvasó, vegyél tehát könyveket: vedd meg mindazt, amit szeretnél nyomdaillatúan kézbe fogni, vedd meg azt, amit szeretnél gyerekednek örökül hagyni, vedd meg ajándékba azt, amit kölcsönadnál, de nem lehet. És ha mindeközben lopva könyvet töltesz le, kalózkönyvtárak virtuális polcai között kóborolsz, ne feledd: nem csak olvasóként van felelősséged, de a könyvtáros is te vagy. Csak rajtad múlik, mi az, ami a számodra fontos könyvekből mások számára is elérhető. Hermész, az istenek hírnöke, az utazók, kereskedők istene, az ékesszólás, irodalom, és a tolvajok védelmezője fél szemmel rád is figyel.

The Institute for Prospective Technological Studiesin Seville organized a workshop on the interaction between legal and pirated books sales. Imke Reimers presented her findings on the effect of copyright protection on e-book sales, I presented my LG study.

Copyright 4 Creativity (C4C) and Kennisland organised this debate to exchange views between stakeholders and policy-makers on how the Netherlands can take a lead in making copyright fit for the digital age, in light of the copyright debate on 5 November in the Second Chamber.

The presentations of the Copyright 4 Innovation debate on 8 September in The Hague are available below and on our YouTube channel. The participants list is available here [PDF].

Handke, C., Bodó, B., & Vallbé, J. J. (submitted). The Value Of Online Licenses For Recorded Music. Journal of Cultural Economics.

A fundamental question in cultural industries is how to cope with the widespread use of digital ICT for unauthorized copying. Over 15 years ago, the explosive growth of the file-sharing network Napster put the issue on the agenda of policy-makers and stakeholders. So far, neither private nor public copyright enforcement measures have resolved the issue.

This paper discusses whether a compensation system (CS) for recorded music – endowing private Internet subscribers with the right to download and use works in return for a fee – would be welfare increasing under current market conditions. It reports the results of a discrete choice experiment conducted with a representative sample of the Dutch population consisting of 4,986 participants. The Internet penetration rate in the Netherlands is 95%, one of the highest worldwide (Eurostat 2014). The Netherlands also entertain a system of levies on copying technology, so that basic elements of a CS should be familiar to many residence.

We find that applied only to recorded music, a mandatory CS could increase the welfare of rights holders and users in the Netherlands by over €600 million per year (over €35 per capita). This far exceeds the current sales value of recorded music of ca. €144 million. Even if a CS were to substitute all of the current sales of recorded music and provided no cost savings, it could simultaneously increase user welfare and rights holder revenues at a price that constitutes a reasonable surplus split. According to our results, this is achieved over a broad range of CS user fees, for example between ca. €1.74 and €9.25 for a CS that is mandatory for all households with Internet subscription.

Some market conditions in the Netherlands make this result particularly noteworthy. On the one hand, during data collection unauthorized private copying from unlawful sources was not outlawed in contrast to some other European countries. On the other hand, the digital market for recorded music in the Netherlands is relatively advanced. In 2012, the year preceding data collection, the digital market in the Netherlands already accounted for 31% of all revenues in the primary market for recorded music, in which authorized services make copies of recordings available to end-users (IFPI 2013). Given lower average retail prices for digital copies, the share of ‘digital’ in unit sales would be higher. Music subscription services and ad-supported online music services accounted for 54% of digital revenues. Residents of the Netherlands thus report substantial willingness to pay (WTP) for participation in a compensation system covering recorded music, in spite of (1) virtually no legal risk associated with private copying from unlawful sources at the time of data collection, and (2) availability and widespread use of authorized digital music services and in particular music subscriptions.

The paper is structured as follows: section 2 briefly discusses digitization in the copyright industries and the literature on CS. Section 3 describes the application and limitation of contingent valuation methods to value untraded goods and discrete choice experiments in particular, and provides information on the method and data used in this paper. Section 4 describes basic results and section 5 presents estimates the effect of several CS options on user welfare and rights holder revenues. Section 6 discusses a number of limitations and extensions to our assessment. Section 7 presents main conclusions.




libraryjournal: Original comic by John Kleckner, modified by an anonymous librarian.


Original comic by John Kleckner, modified by an anonymous librarian.

via élet és könyvtár lite (libraryjournal: Original comic by John Kleckner,…).

Older Posts »