professional  

A short article on SOPA in one of the most influential weeklies in Hungary

http://magyarnarancs.hu/tudomany/vege-a-szolasszabadsagnak-amerikaban-77994

http://magyarnarancs.hu/tudomany/vege-a-szolasszabadsagnak-amerikaban-77994

 

A cenzúra felé tesz egy nagy lépést az az amerikai törvényjavaslat, amely az internetes kalózkodás ellen lép fel. Egy jogsértő komment elhelyezéséért például rá lehetne bírni az adott online tartalmat közvetítő internetszolgáltatót, hogy az előfizetők számára tegye elérhetetlenné az egész honlapot.

 

Csütörtökön került az amerikai képviselőház jogi bizottsága elé a karrierje alatt a tartalomipartól majd 400 ezer dollárnyi kampánytámogatást kapott Lamar Smith képviselő által beterjesztett Stop Online Piracy Act (SOPA), azaz az “Állítsuk meg az online kalózkodást!” című törvény. A törvényjavaslat a legújabb próbálkozás a nagy amerikai tartalomtulajdonosok részéről, hogy megpróbálják hozzáférhetetlenné tenni az interneten ingyen és jogsértően elérhető tartalmakat. A jelek szerint a jelenleg is rendelkezésre álló eszközök – nevesül az amerikai Copyright Act, az 1998-as Digital Millennium Copyright Act (DMCA), a 2008-ban meghozott Prioritizing Resources and Organization for Intellectual Property Act (PRO-IP), egy copyright ügyekért felelős IP-cár kinevezése – nem elégítik ki a saját számításaik szerint az USA exportjának 60 százalékért felelős, szellemi tulajdonra alapuló ágazatok egyes képviselőinek vágyait. De vajon mik ezek a vágyak?

 

 


Fotó: eff.org

 

Hogy kevesebbet töltögessen az amerikai polgár? Ezt ugye sikerült elérni, de ez eddig sem az egyre fenyegetőbb törvények, hanem a legális online szolgáltatások (Netflix, Hulu, iTunes, Spotify, Pandora, Vuze) beindulásának volt köszönhető. Kevesebbet töltögetnek, de azért elég sokan vannak: egy friss kutatás szerint a felnőtt amerikai lakosság majd fele másolt vagy töltött le legalább egyszer zenét, filmet (a 18-29 korosztályban ez 70 százalék), de ezeknek az embereknek a túlnyomó többsége (98-99 százaléka) alkalmi kalóz, azaz ritkán választja a nehézkes és egyre kockázatosabb feketepiacokat a legális alternatívák helyett. Más szóval, ha vannak jó legális csatornák (és Amerikában vannak), akkor a feketepiacok maguktól marginalizálódnak.

 

De talán nem is ez a baj, hanem az, hogy ettől függetlenül a tartalmak azért elérhetők. Nos, épp ezt a problémát kívánja a SOPA a maga keresetlen módján kezelni. A logika egyszerű: ha (az amerikai) jogosult azt látja, hogy egy internetes oldalon valaki elhelyezett egy, a tartalmat jogsértő módon letölthetővé tevő linket, akkor egyrészt kérheti az internetszolgáltatót arra, hogy az előfizetők számára tegyék elérhetetlenné az oldalt (például úgy, hogy ne derüljön ki, milyen IP címen érhető el), kérheti továbbá a honlapra hirdetést közvetítő vállalkozásokat a hirdetések felfüggesztésére, kiszűretheti az oldalt az internetes keresők találati listájáról, és kérheti a pénzügyi szolgáltatóknál a honlap felé irányuló pénzforgalom blokkolását is.

 

Tehát például egy narancs.hu cikkhez fűzött kommentben megjelenő, a jogosultaknak nem tetsző link miatt a narancs.hu elérhetetlenné válik az amerikai olvasók számára, kikerül a Google találati listájából, nem jelennek meg rajta olyan hirdetések, amiket mondjuk a Google szolgál ki, és a VISA sem teljesít utalást a honlap számlájára. Mindezt úgy, hogy a narancs.hunak lehetősége sem volt megvédenie magát.

 

A törvényjavaslattal szemben komolyan veendő emberek komolyan veendő kritikákat fogalmaztak meg. A kritikusok, így többek között az internet egyik alapító atyjának tekintett Vint Cerf szerint sérül a szólás és véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányban rögzített védelme, mégpedig azért, mert a törvény lehetővé tenné teljes szolgáltatások elérhetetlenné tételét, még akkor is, ha csupán egyetlen oldalon van vitatott tartalom. Ezt másképpen cenzúrának hívják. Másrészről úgy nyílna lehetőség a tartalmak blokkolására, hogy ehhez nem kell meghallgatni a blokkolt fél álláspontját. Hogy ez mennyire valós veszély, arra példa annak a kiadói bejelentésre blokkolt hiphop blognak az esete, aminek a domainnevét azért kobozták el hónapokra a hatóságok, mert a kiadók engedélyével tettek elérhetővé promó-felvételeket, csak éppen az, aki a panaszt tette, nem tudott erről. De ugyanilyen veszély fenyegeti azokat a tartalmakat is, amik amúgy szabad felhasználás keretében kerültek felhasználásra: ha a jogosult túl mohó, és a felhasználónak nincs módja megvédeni a felhasználás módját, akkor oktatási anyagok, remixek, a felhasználói kreativitás megannyi gyümölcse tűnhet el az internetről. Márpedig a jogosult mohóságára is akad példa: a Universal Music Group úgy szedette le a YouTube-ról a notórius szerzői jogsértéssel vádolt MegaUpload reklámvideóját, hogy az semmilyen UMG-hez tartozó jogot nem sértett.

 

De a cenzúra nem áll meg a tartalmat jogsértően megosztó oldalaknál. Ugyanilyen veszély fenyegeti azokat az oldalakat is, amikről a hatóságok azt feltételezik, hogy a blokkolást megkerülhetővé tevő eszközöket, információkat szolgáltatnak, így például egy blokkolt domainnév mögött álló IP címre mutatnak.

 

Az internet cenzúramentes szabadsága az elkövetkező évek, évtizedek kulcskérdése. Nap mint nap érkeznek hírek arról, hogy Kínától Oroszországon át Szaúd-Arábiáig hányan hányféle okból próbálják cenzúrázni az online elérhető tartalmakat. Azt is látjuk – nemcsak Egyiptomban, de Magyarországon is -, hogy milyen hihetetlenül fontosak az interneten szabadon terjedő hírek, információk egy alapvetően cenzúrázott, megfélemlített sajtóval megvert országban. Az USA szólásszabadságot védő alkotmánya jelenti sokaknak az utolsó menedéket arra, hogy a szavukat hallathassák, véleményüket elmondhassák. A SOPÁ-val szemben felhozott legsúlyosabb érv épp ezért az, hogy az internet szűrése, a tartalmak elérhetőségének blokkolása nem csak az amerikai szólásszabadságra lesz káros hatással, de a világ minden pontján éreztetni fogja a hatását, hisz a törvénynek köszönhetően a szólásszabadság utolsó mentsvárából lesz majd a legnagyobb cenzor. Nem csoda, hogy nemcsak az amerikai szabadságpártiak hördültek fel, de veszettül fülel mindenki más is. Itthon is jó lesz felébredni.

http://www.mindennapi.hu/cikk/szubjektiv/szekely-kalozok-szevasztok-/2011-12-13/10724http://www.mindennapi.hu/cikk/szubjektiv/szekely-kalozok-szevasztok-/2011-12-13/10724

 

A jogosultak fejében egy olyan kalóz kép él, hogy az internetes fájlcserélők mindent ingyen szeretnének, és csak perekkel, fenyegetéssel lehet őket arra kényszeríteni, hogy ne töltsenek le tartalmat.

A minap a Sapientia egyetem meghívására Csíkszeredában jártam, és az előadást követően megkérdeztem a hallgatóságtól: vannak-e székely kalózok? Azaz van-e kifejezetten az erdélyi magyar fiatalok által fenntartott, elsősorban nekik szóló fájlcserélő hálózat, ahol ingyen – és javarészt szerzői jogba ütköző módon – elérhetők különféle zenék, filmek, e-könyvek.
A kérdés több okból is izgat. Egyrészt egy korábbi kutatásunk arra enged következtetni, hogy a magyar nyelvű tartalmakat elérhetővé tevő kalózoldalak fontos szerepet játszanak nemcsak a magyarországi, de a határon túli magyarság kulturális életében.


Egy magyar nyelvű tartalmakat forgalmazó fájlcserélő hálózat felhasználóinak lakhelye. A kék körök nagysága az adott településen élő felhasználók számával arányos. Jól kivehető Nagyvárad, Arad, Kolozsvár, Szatmárnémeti, Zilah, Temesvár, Vajdahunyad Erdélyben, Pozsony, Nyitra, Nagyszombat a Felvidéken. Forrás: Bodó, B., Halácsy, P., Korsós, M., Prekopcsák, Z., & Szalai, A. (2007): P2P hálózatok vizsgálata. Kitchen Budapest Medialab, Budapest.

Ott, ahol 5 év után most ősszel nyílt újra az egyetlen mozi, és az is amerikai 3D filmeket vetít napjában kétszer, ott az internetes források – függetlenül azok jogi státusától – nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a gazdag kulturális kínálat fenntartásában, és – többek között – a magyar nyelvű tartalmak olcsó és hatékony,a közönséghez való eljuttatásában. Ott, ahol a fizikai terjesztés gazdaságilag nem fenntartható, az online csatornák nélkül nem lesz a – magyar nyelvű – kultúra sem elérhető, sem fenntartható.

De nem csak ezért izgatott a kérdés. Mostanában az is foglalkoztat, hogy vannak-e szabályai a különböző, jól beazonosítható szempontok szerint szerveződő kalóz-közösségeknek. Van, vagy volt fájlcserélőjük a nemzeti radikálisoknak, a művészfilm-rajongóknak, a cigányoknak, és mind-mind sajátos, csak rájuk jellemző szabályokkal működnek. E szabályok egyetlen célja, hogy a közösség a nem túl barátságos külső környezet ellenére is fennmaradhasson, és fennmaradjanak a közösen felépített, közösen gondozott digitális – és illegális – archívumok is, melyek oly sok fejfájást okoznak a szerzői jogi jogosultaknak.
E szabályok idővel csak a megosztott anyagok technikai minőségének biztosításáról, illetve a közösség alapvető társas szabályairól szóltak. Egy ideje azonban arra lettem figyelmes, hogy megjelentek a szabályok között tartalmak megosztására vonatkozó tilalmak is. Hogy érthető legyen: azok a kalózok, akik arról híresültek el, hogy boldogan mutatnak be minden ellenségüknek, és az a kép él a fejünkben róluk, mint akik kifejezett háborút indítottak mindenki ellen, aki meg akarná akadályozni a tartalmak szabad csereberéjét, egy ideje mintha önként vállalnák a saját, elvben korlátlan szabadságuk korlátozását.
A székely fájlcserélők szabályzata is ilyen. A hosszú-hosszú szabálygyűjtemény közepén, élénk színnel kiemelve a következőkkel találkozhat a figyelmes olvasó:
CityBIT és a szerzői jogok: A CityBIT.ro Erdélyi torrentoldal nem támogatja azon fájlok, linkek elhelyezését az oldalon, amik jogos tulajdonosa Erdélyben aktivitást kifejtő zenei vagy netán filmiparban maradandót alkotó tehetséges egyén! […] A tartalom szerzője vagy annak jogos tulajdonosának utólagos kérésére, az oldal vezetősége hajlandó az illető tartalom azonnali eltávolítására. Amennyiben feltöltésed nem ütközik a fentiekben leírtakkal, a megosztást továbbra is támogatja az oldal.”
Hoppá. A jogosultak fejében egy olyan kalózkép él, hogy az internetes fájlcserélők mindent ingyen szeretnének, és csak perekkel, fenyegetéssel lehet őket arra kényszeríteni, hogy ne töltsenek le, ne okozzanak kárt a művek alkotóinak, piacra juttatóinak. Itt – és sok más helyen – azonban mintha működne egyfajta betyárbecsület, egy olyan betyárbecsület, ami a kalózgazdaságok szereplőin túl kiterjed azokra is, akik részesei ugyanannak a kultúrának, amelyhez az online kalózok tartoznak. E kalózok messze nem csak az ingyenes hozzáféréshez, a technológiához, vagy a többi kalózhoz lojálisak, lojalitásuk kiterjed a hozzájuk közel álló alkotókra is. Ennek a lojalitásnak azonban komoly árat szabnak: ahhoz, hogy ők lojálisak legyenek, lojalitást várnak el maguk is. Tehetséget és értéket, de mindenekelőtt kötődést a helyhez, kötődést a helyi közösséghez.
Nem a székely kalózok az egyetlenek, akik ilyen szabályokat hoztak. A nemzeti radikálisok a nemzeti rockzenekarok felvételeinek megosztását tiltották, a művészfilm-rajongók a rendezőkkel és a ritka filmeket kiadó DVD-forgalmazókkal kötöttek alkut. Az a gyanúm, hogy csak olyan esetekben jöhet létre ilyen hallgatólagos vagy explicit megállapodás, ahol a kulturális piacok szereplői nem ellenségként tekintenek a közönségükre, hanem partnerként, ahol a kulturális javak alkotói, közvetítői és befogadói elég közel vannak egymáshoz, olyan területeken, melyek kívül esnek a kulturális javak személytelen ipari tömegtermelésén.
Ez a kis történet több szempontból is fontos lehet. Egyrészt talán itt a válasz arra, hogy miért fizetne bárki valamiért, ami ingyen is elérhető. A válasz a befogadói, rajongói, tisztelői lojalitás. Nehéz helyzetben lesznek azok, akik ezt nem akarják vagy nem tudják kivívni, függetlenül attól, hogy Lady Gagáról vagy a filmjeit óva őrző magyar művészfilmesről van-e szó.


Forrás: MTV

Melós, de a másik alternatíva az internet totális cenzúrája (lásd az USA példáját ez ügyben). Másrészről a fájlcsere technikai lehetősége mintha visszatérést jelentene egy, a műalkotás technikai sokszorosíthatósága előtt létezett korba, ahol a művet, az alkotót és a közönséget összefűzi a közösség láthatatlan szövedéke. A szerzői jog a technikai sokszorosíthatóság okozta problémákat jött létre kezelni. A kalózok önkéntesen, saját elhatározásukból vállalt szabályai a szerzői jog személytelen konstrukciójával szemben állítanak egyre gyakrabban sikeres alternatívát. Érdemes rájuk odafigyelni.

Bodó Balázs
közgazdász, média- és kalózkutató
A BME Kulturális Iparágak mesterszakirány vezetője

.prezi-player { width: 550px; } .prezi-player-links { text-align: center; }

.prezi-player { width: 550px; } .prezi-player-links { text-align: center; }

I was a program committee member of the 3rd Free Culture Research Conference. So many nice people, so many interesting discussions. I put up a poster there, that summed up this presentation:

.prezi-player { width: 550px; } .prezi-player-links { text-align: center; }
Idén Berlinben volt a Free Culture Research Conference, már a harmadik. Idén is benne voltam a programbizottságban, és bár mostr elő nem adtam, azért egy posztert elvittem, ami nagyjából  ezt a prezit mondta el (sajnos csak statikusan):

Piracy library
Facebook profileKalóz-könyvtár
Facebook profil

Piracy ravages Spain – Entertainment News, International Top Story, Media – Variety

Online piracy cost the Spanish media biz an estimated E5 million ($6.3 billion) in the second half of 2009, according to a new study.

The study, carried out by IDC Research Iberia, the Spanish arm of U.S. consultancy IDC, covered the piracy of music, movies, vidgames and books.

It was commissioned by Spain’s Coalition of Creators and Content Industries, an umbrella lobby for most of the country’s film and TV trade associations.

Polling 5,911 Spaniards, the report found that piracy accounted for 83.7% of all online movie consumption and 95.6% of that for music.

IDC reported that 58.4% of Spanish users would pay for music and 54.8% for movies.

Media Hungary is the annual meeting place for media professionals in the Hungarian market. I was invited to participate in a panel on content piracy.

″Leveszem, lelopom, leadom…″

A különböző hírportálok miként veszik igénybe mások eredetileg készített tartalmait, cikkeit.  Szabad? Nem szabad? A tartalom tulajdonos jogai? A tartalomtulajdonos köteles tűrése. Milyen feltételekkel vehetjük le, és publikálhatjuk mások anyagát saját oldalunkon? Milyen kötelezettséggel jár ha valaki anyagát (cikkét) átveszem? Hogyan léphetek fel az ellen, hogy anyagomat ne publikálják máshol…A digitális világ szerzői jogi fóruma.

Résztvevő: Balogh Ákos Gergely (Mandiner.hu), Bodó Balázs, Papp Gábor (Ringier)

Technology | guardian.co.uk

I’m not suggesting that the only way the electronic book industry can succeed is by promoting piracy. But without it, there’s no whip to crack. There’s no easy cause and effect to startle the publishers out of their leather armchairs and into action.

I suspect that the real change will come as more authors who are already part of the digital age push for new things. But that’s a generational shift, and we’re still a long way from it.

It’s not that I don’t believe electronic books can’t be a success – just that without an outside factor that can push things faster than the industry is comfortable with, progress is always going to be very, very slow.

GigaOM

So while Zuckerberg was announcing Facebook’s ambitious plans, Dixon and some like-minded programmers were cooking up their own launch: an open-source standard for recommendations called Open Like. The idea behind the project, which is still in its embryonic stages, is that websites and services would be able to federate recommendations or “likes” by adopting a uniform standard for the data. In the same way that OAuth (which Facebook is now supporting) is an open standard for sharing user information, and OpenID is an open standard for logging into websites and services, Open Like would allow anyone who adopts the standard to make use of recommendation data.

“I feel like everyone is falling asleep while Facebook and Twitter are taking over,” Dixon said in a phone interview. “I love Facebook and Twitter — I think I’m even an investor in Twitter through some venture funds I’m a shareholder in — but I just think it’s a bad thing for the web. What if HTTP or SMTP were owned by one company?” What Facebook is trying to do with its open graph protocol might be good for Facebook, the Hunch co-founder says, but that doesn’t mean it’s good for anyone else. “They’re acting in their economic interests — there’s nothing evil about it,” he says. “But people who think that it’s some kind of move towards being open are just naive.”

Music Ally | Blog Archive

Brindley from Music Ally now (I feel like Paxman on University Challenge). He talks about where should the crackdown on piracy come – suing your own consumers hasn’t worked in markets like the US. “When you start taking action against them, that tends to lead to some pretty bad PR,” he says. And he points out that taking action against the file-sharing sites hasn’t worked well either. Yet pressuring the intermediary – ISPs – is dangerous. “When you start playing around with people’s connections… that’s a pretty severe intervention.” He thinks that actually cutting people off from accessing the internet in their own homes – “when that’s going to become just like electricity, water – a basic human right… I’m not sure it’s worth that battle

« Newer PostsOlder Posts »