The last few weeks were busy. I had many media appearances partly because of the p2p study, partly because of the interest generated by these appearances.

On the recently released p2p study:

• Nem ölik meg a mozikat a filmkalózok [origo] Techbázis 2010. 02. 04.
• Nem zavarják a letöltők a moziforgalmat – kaloz.blog.hu
• „A világhálós kalózokban is van betyárbecsület” – interview in HVG, 2010/6

On other issues in the media:

• Parázs vita az egyetemista blogján – RTL Klub Híradó, 2010. 02. 14.
• Mi lesz a nyomtatott sajtóval? – Magyar Rádió, Magánhangzó, 2010. 02. 16.

Dóri blogja, missziója. Szurkolok neki és büszke vagyok rá.

Csak a testemen át

A testek. Testek ebben az egyszerre szertartásosan intim és mégis nyilvános térben. A meztelenség nyilvánvalósága, egyszerűsége és szépsége. Mindenféle testek idők, élmények, történések számtalan lenyomatával. Újra és újra ismétlődő rítusai a tisztálkodásnak. Az egyének, nők, asszonyok, lányok privát kis ceremóniái. Ahogy habozzák, ahogy dörzsölik, ahogy hajolnak érte, ahogy szárazra törlik, szárítják, kapcsolják, gombolják, összehajtják, ahogy keresik a fény megfelelő szögét a tükörhöz közel hajolva, ahogy a szemüket festik, ahogy az utolsó simításokat végzik. Szeretem ezt a sokféle szépséget ilyen lehelet-közel érezni. Szeretem látni a bőr színének, állagának, pettyezettségének végtelen árnyalatait. Szeretem látni az öregséget. Szépnek látom az öregséget. Szépnek látom ahogy a testek megváltozott formában őrzik az erőt. Szeretem rajtakapni magam egy-egy elbambuláson. Szeretek olvasni, játszani, történeteket szőve továbbgondolni a jeleket. Egy kevéske információt, egy műtéti heget vagy baleset nyomát, testékszereket, tetkókat egy meghatározó mozdulatot.

To be among the best 50 lecturers at the Budapest University of Technology and Economics based on student feedback.

The University has nearly 20.000 students and around 1500 faculty. Based on the survey at the end of each semester I ranked #40 highest rated lecturer.

I thank all my students for the feedback.

“my roommate often complained about the unreliability” – Google Search

“My roommate often complained about the unreliability” – might sound like a quite common phrase to utter. Well, it appears only twice: in Shawn Fannings court declaration in defence of Napster, and in an article citing this declaration. It is either that people don’t have roomates anymore, or these roomates don’t complain, or things are finally reliable.

The Mayor of Budapest has convened a conference on the new anti-graffiti measures of the city. I was invited to give a talk, in which I tried to argue that graffiti is a like fever. It is not the malady itself. It is a sign of deep running problems in society. Fighting against graffiti is like trying to treat cancer with antidepressants.  Fruitless.

The whole ppt is here. (76Mbyte)

This is Bodó Miksa, born 01.10.2008 21.37. Help him out if you find him in need, please.

I am participating in the alternative cultures workshop in St. Petersburg, organized by OSI/OSA and the McMaster University on -no surprise here- alternative cultures in the Samizdat tradition. A wonderful collection of people from the Central and Eastern European region. The hotel is funny, it is an old summer retreat for Kronstadt shipyard workers, but the food is good and the cigarette is cheaper than a cup of coffee. More on the seminar later, till then see the pictures…

Read the rest of this entry »

Back from the Summer Doctoral Program co-organized by the Oxford Internet Institute and the Harvard Law School Berkman Center for Internet and Society preparing for ST. Petersburg, where I participate in the Regional Seminar for Excellence in Teaching “Alternative Culture Beyond Borders: Past and Present of the Arts and Media in the Context of Globalization”.

OII@Berkman was really great. Wonderful people, super-interesting topics, a lot to read and a lot to learn from great tutors.

There are some projects in the pipeline as a result, most notably a conference on the untold histories of people who lost in the most recent communications revolution. Check back for the details later!

The end of the copyright system

If I had been asked thirty years ago what I would become, what I would do on my 61st birthday, i.e., today, I would have predicted many things: grandchildren, Lake Balaton, maybe even death, but I would never have thought I would spend the occasion alone, in prison, writing a diary. Imprisoned for violating copyright, for the possession and use of age-old music and movies without permission.

Read the rest of this entry »

CC RocketRaccoon

Megjelent a MOKK kötetek közül az első, Halácsy, Vályi kollégák és Barry Wellman szerkesztésében: Hatalom a mobil tömegek kezében. Benne számos, magyarul először megjelenő alapszöveg arról, hogy a technológia által kezünkbe kapott lehetőségek hogyan alakítják át a társadalom, politika, gazdaság jól ismert kereteit. A számos kiváló szöveg között a sajátom is.

A bemutatóra készült a következő videokommentárom:

via nettime.

Call for Support: Link to Google Will Eat Itself by Geert Lovink

http://www.networkcultures.org/geert/2007/03/22/call-for-support-link-
to-google-will-eat-itself/

Google Will Eat Itself (http://www.gwei.org/) announced that is now
fully censored on all Google Search-Indexes worldwide. What a scandal!

The idea behind GWEI is simple:

Google Will Eat Itself generates money by serving Google text
advertisments on a network of hidden Websites. With this money GWEI
automatically buy Google shares. GWEI buys Google via their own
advertisment. Google eats itself – but in the end “we” own it. By
establishing this autocannibalistic model we deconstruct the new
global advertisment mechanisms by rendering them into a surreal click-
based economic model. After this process GWEI hands over the common
ownership of “our” Google Shares to the GTTP Ltd. [Google To The
People Public Company] which distributes them back to the users
(clickers) / public.

Let’s break the silence and put a link to this project on our sites
and blogs: http://www.gwei.org. Give Google back to people! GWEI is
an interesting case how to imagine a new global public sphere. How to
reverse privatization and rethink a truely public Internet without
the Googles and Yahoos.

Thanks for your support!

The GWEI-Team
Vienna, Bari, Turin, March 2007

UBERMORGEN.COM (Lizvlx/Hans Bernhard), Alessandro Ludovico and Paolo
Cirio
http://www.gwei.org

I am researching for my talk to be delivered to the International Intellectual Property Program at Chicago-Kent Law School.

This is how I have found what I believe might be the real message of Hollywood to its customers. It is not the oft quoted rant of Jack Valenti about the Boston strangler, but something screenwriters, producers, actors, directors and the rest have to say to the millions of people worldwide.

Perhaps on the rare occasion,
pursuing the right course…
…demands an act of piracy…

Piracy itself can be
the right course?

Excerpt from the movie The Pirates of the Caribbean – The Curse of the Black Pearl.

For the (not so) rare occasions where piracy can be the right course see:
Bodo Balazs: Robin Hood Digital

I have decided.

I devote my life to making hyper-realist copies of abstract expressionists.

The map has closed, there is nowhere left to go.

There is no utopia, not a radical, not even a moderate one. There are no more drugs left to experiment with, no more New Left ideas of egalitarianism,  there are no more untested marxist theories, no undiscovered Eastern religions.

Our parents have tried it all and they have failed miserably. All utopias, all ideas, all dissenting voices, all the radical otherness, all their best efforts have led us here.

Where our ideal of uttermost freedom manifests itself in the unrestricted right to share the latest hollywood movies. Where our most courageous secretly mix two songs together.

Ezen a héten Christina és Richard Milner Black players: The secret world of Black pimps című kutatása van az ágy mellett. Két éve találkoztam ezzel a könyvvel először egy philadeplhiai antikváriusnál, de mire másnap visszamentem érte nyoma veszett. Nem csodálom. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján San Francisco-ban működő fekete stricik és nőik világát bemutató etnográfia egészen elképesztő olvasmány. A szerzők, a UC Berkeley graduális antropológia szakos hallgatói (mellesleg férj-feleség) évek hosszú munkájával fogadtatta el magát a fekete városi gettókultúra leginkább félt és irigyelt szereplőivel. Christina topless táncosként próbált az egyetem mellett jövedelemhez jutni, így figyeltek fel a kifogástalanul öltözött, láthatólag jól eleresztett fekete urakra, akik a bár sarkában játszották a Game, a Játék, az pimp Élet épp aktuális, aznapi fordulóját. A szabályok viszonylag egyszerűek: Ne feküdj le nővel, csak ha fizet érte, a pénz legyen a mindened és legyen stílusod. A pénz örök körforgásban van: a fehér trick (ügyfél) fizet a kurvának a szexért, a kurva fizet a sticijének a figyelemért, gondoskodásért és a szexért, a stricinek, aki fizet az ügyvédnek, hogy kihozza a rendőröktől a lebukott kurvát, akinek a pénze végül a kurvánál köt ki furcsán emlékeztet a Moniac nevű közgazdasági szimulátor-automatára-szoborra.

De nem ez a lényeg, hanem az a tény, hogy a társadalom peremén levő fekete férfiak világában egy fehér bőrű nő birtoklása egyszerre jelezte a “pussy power” és a fehér többségi társadalom feletti végső győzelmet.

Az Internet Archívum főhadiszállása SF Presido kerületében, egy volt katonai területből átalakított üdülő-övezetben, a volt postamester házikójában  található. Péntekenként déltől nyitott ebédet tartanak, azaz bárki odamehet és haverkodhat az archívumi dolgozókkal. Ezen a héten a nyugati part egyik legnagyobb kábítószer témájú magánkönyvtár tulajdonosa is megjelent, hogy ha lehet, szívesen digitalizáltatná, és közzétenni a negyven évnyi drog-aktivista múlt minden közzétehető (értsd: szerzői joggal már nem védett) hordalékát. Néhány gyöngyszem, ami a táskájában rejlett: Mordechai Cooke drogügyi klasszikusának, a The Seven Sisters of Sleep-nek első, dedikált kiadása, egy szintén első kiadás Harper, Olive ponyvaregényéből, a The opium smugglers of ‘Frisco, or, The crimes of a beautiful opium fiend, és néhány hasonló fajsúlyú ritkaság.

Az Internet Archívum masszív erőforrásokat fordít arra, hogy digitalizálni tudjon speciális gyűjteményeket, magánkönyvtárakat. Mind a Google mind a Microsoft nekilátott a nagy, egyetemi könyvtárak szkennelésének, úgyhogy a digitalizálási nyomás Brewster Kahle non-profit alapítványán némileg kisebb, de a helyzet nem feltétlenül vált egyszerűbbé. A számtalan szakgyűjtemény és magánkönyvtár digitalizálása mellett nem tettek le arról, hogy olyan könyveket is digitalizáljanak, amikkel a két nagy is foglalkozik. Az ok egyszerű: a nyílt, ingyenes, szabad hozzáférést biztosító IA nem bízik a két nagyban. Nem tudni mi lesz, ha bármelyikük megszűnik, nem tudni, hogy mikor, milyen megfontolások mentén teszik fizetőssé, vagy technikailag nehezen hozzáférhetővé a public domainban levő könyveket a jövőben, és így tovább.

Ezért aztán két helyszínen ( az UC Berkeley egyetemi könyvtárának raktárában és San Francisco belvárosában) kétszer 8 órás műszakokban kétszer két tucat ember foglalkozik a folyamatosan érkező könyvek digitalizálásával. Egy-egy műszakban a saját maguk által fejlesztett, két, tükörreflexes Canon fényképezőgépet használó rendszeren kb. 800 könyvvel végeznek.

A következő lépés az lesz, hogy ezeket a digitalizáló állomásokat kiteszik közterekbe: múzeumokba, könyvtárakba, hogy bárki, akár egy-egy könyvet is bedigitalizálhasson, megkaphasson dvd-n.

Steadman

Az egész Steadmannal kezdődött. Meg persze a szeretett/gyűlölt elmebeteg-zseni Hunter S Thompsonnal, akivel 1970-ben kezdtek együtt dolgozni. Steadman az képben, ami Hunter írásban, vagy ha lehet egy kicsit még inkább az-abb. Nem félsz saját képeidtől? – kérdezi valaki a közönségből a vetítés során, a kép egy csapat politikust ábrázol, felsőtestük elmerül a kétoldalról körbevett vályúban, az égnek meredő seggekből szarszökőkutak borítanak be mindent. Miért félnék tőlük, az ijesztő, ami ezeket a képeket inspirálja.- hangzik a lakonikus válasz.

Steadman, az Otto Dix-en, Geroge Grosz-on , a német expresszionistákon nevelkedett welszi bárd képein keresztül a világ állapota semmivel sem tűnik megnyugtatóbbnak, mint amilyen a 30-as évek elején volt Európában. Zavarba ejtő őszintesége és lényeglátása miatt a 70-es évek amerikai középnyugatán verés, manapság már csak ennyi sem jár ki neki, a New Yorkert olvasó jól fésült nyugat-parti értelmiség elismerően hümmög egy-egy új kép láttán, de a világot – ahogy Steadman mondja- rosszabb állapotban adja át, mint ahogy átvette. Ez hát a munkája eredménye, a sokmilliós öböl-környékről pont száz ember volt kíváncsi rá.

Nem volt nagyobb tömeg a „From Counterculture to Cyberculture: The Legacy of the Whole Earth Catalog” című könyv bemutatóján sem, pedig a Catalog, a természetbe visszavonuló hippigenerácó első számú túlélőkönyve valóban bibliája volt az önfenntartással, a természetbarát létezéssel, a fogyasztói társadalom alternatíváival kísérletező 68-as nemzedéknek. Az ötlet egyszerű: az emberek viselkedésére nem a politikai akarat, hanem az általuk használt eszközök vannak a legnagyobb hatással. Adj az embereknek jobb eszközöket, és megváltozik az általuk élt élet minősége is. 68, mint az hamar kiderült, szomorú véget ért, az idea, az eszközök fejlesztésébe vetett hit azonban fennmaradt. Azok, akik egy darabig a Catalog-ot adták ki a nyolcvanas évek elején létrehozták a WELL-t az internet első virtuális közösségét , majd amikor jó egy évtizeddel később berobbant a world wide web, megalapították a wired magazint, az internetes kultúra meghatározó publikációját. A kis, szűkre szabott baráti hálózat, ami a középiskolából indult, képes volt folyamatosan az újabb és újabb disruptive hullámok tetején maradni, képes volt minden technológián és kontextusban továbbörökíteni az ellenkulturális értékrendet és ideát. Az internetet még ma is alapvetően meghatározó értékek és normák azért hasonlítanak 68 értékeihez, mert ugyanaz a néhány, LSD-vel átitatott ember áll mindkettő mögött.

Prankfest: a Pranks második kötetének megjelenésére szervezett vetítés és beszélgetés

A mérhetetlenül okos nagy öregek mögött azonban felnőtt egy másik generáció, Lars von Trier idiótái, talán kilátástalanságba, talán az ellenállás reménytelenségébe belezakkant 30asok, akik mikuláskosztümbe öltözve, százával szállnak meg egy-egy amerikai várost karácsony tájékán, aztán dalolva néznek farkasszemet a karácsonyi vásárlási lázban égő bevásárlóközpontot tőlük megvédeni kész rohamrendőrökkel és biztonságiakkal (hehe). Összetűzésre azonban nem kerül sor, a mikuláshadsereg szétszóródik és máshol áll össze újra, nem konfrontálódnak sehol, a cél, amúgy Nitsch-esen az akció, az élőkép megteremtése, a rítus. Gerilla taktikák, életveszélyes, a nem létező ártatlan kívülállókat rohad halból mixelt bűzös takonnyal beterítő gép (hihi) csak épp annyi időre áll meg egy utcasarkon, míg az akció lezajlik, aztán továbbhalad, hit and run módon létrehozott sok apró pillanat, ahol a fogaskerekek közé egy-egy botot dugnak, de az élet megy tovább. A nézőtéren megintcsak százan ülnek. Másik száz ez, mint a többi, hangosan vihognak, közbekiabálnak, részegek (hohoho), pranksterek, a cél az annalesekbe való bekerülés.

Kahle v Gonzales

Lessig érvel a 9th Circuit, az Egyesült Államok fellebviteli bírósága előtt. Az ügy jó bonyolult. Négy évvel ezelőtt a Eldred v Ashcroft perben az USA legfelsőbb bírósága kimondta, hogy nem alkotmányellenes az a tény, hogy a Kongresszus egyre csak meghosszabbítja a szerzői jogi törvényben a műveknek járó védelmi időt. Akkor az érv az volt, hogy az újabb és újabb hosszabbítások csak nagyon-nagyon kevés mű esetében indokohatók gazdasági, piaci érdekekkel, miközben minden műre érvényesek, azokra is, melyekről tulajdonosa már régen lemondott, és ezzel elzáródik ezeknek a műveknek a hozzáférhetősége, újrahasznosíthatósága. A bíróságot nem hatották meg az érvek, és azt mondták, hogy csak akkor lehet a szólás szabadságát védő First Amendment alapján a szerzői jogi törvényt alkotmányossági revízió alá vetni, ha egy kongresszusi törvénymódosítás a copyright alapvető szerkezetében hoz változást.

Lessigék a Kahle v Gonzales perben ezt a számukra kedvezőtlen ítéletet szeretnék nyerésre felhasználni, mégpedig úgy, hogy azt mondják, ok, hogy a védelmi idő meghosszabbítása nem hoz változást az alapvető szerkezetben, nade az, hogy 1976-ban az USA csatlakozott a berne-i egyezményhez, az viszont már nagyon is. Ekkor állt át az USA az addigi opt-in rendszerről, ami a jogi védelmet regisztrációhoz kötötte, az opt-out rendszerre, azaz a minden mű automatikus védelmére, függetlenül attól, hogy azzal meddig és mi volt a szerző szándéka. A per célja az, hogy kimondassák az 1976-os törvénymódosítás alkotmányellenessége, és visszaálljon a védelem regisztrációhoz kötttsége, ami nem kis felfordulást okozna a tartalompiacon, ezért aztán vélhetőleg nem is fog megtörténni. A mostani meghallgatásnak ennél szerényebb célja volt, elérni, hogy a 9th Circuit kötelezze az alsóbb szintű bíróságot Lessigék érveinek meghallgatására, ugyanis korábban a bíró azzal utasította el a keresetet, hogy az opt-in-opt-out átállás csak technikai részletkérdés, és nem érdemes arra, hogy tárgyalás legyen belőle.

Ez volt aznap a negyedik ügy a 3 bíró előtt, akik közül egy az otthonából, tv-n keresztül volt jelen, amolyan igazi virtuális igazságszolgáltatás, digital justice formájában. Volt tehát meghallgatni egy etiópiai elutasított bevándorlási kérelmének ügyét, ahol az állam arra hivatkozott, hogy már nem ölik az ellenzékieket Erithreában, hallhattunk egy haiti munkavállalóról, akit szintén kiutasítottak, mert nem fogadták el hogy hazájában melegsége miatt üldözik csak azért mert egyszer pár másik meleg összeverte, halhattunk egy fegyvertartás miatt letartóztatott fiatalemberről, akinél 3 bazookát, négy lángszórót és több könnyű légvédelmi rakétát találtak a rendőrök, de azért szeretne szabadlábon lenni. Ezek az ügyek annyira igénybe vették a bírókat, hogy teljesen elálmosodtak, mire a szerzői jogra került a sor, ami legalábbis vicces volt, jól fel is zaklattak mindenkit.

Ezek után az egyik legnagyobb adatvesztésről híres Choicepoint prezentációja a Stanfordon könnyű gyaloggalopp volt.

Tegnap Giorgio, avagy Dzsordzs, a sebhelyesarcu a Cafe Trieszt elott a napsutesben elmagyarazta a szemkozti utcasarkon talalhato vaskereskedes tortenetet. Az olasz negyed hataran vagyunk, itt talalhatok az elso olyan villanyoszlopok, amikre ki vannak festve az olasz nemzeti szinek, jelzik a terulet hatarat akarcsak a diszes kapuk a kinai negyedet.

A szemkozti sarkon, mar benn az olasz teruleten azonban a vaskereskedes kinai. Tower hardware store, es a kinai irasjelekkel gondolom ugyanez.

- “Korabban a boltot ‘First chinese hardware store’-nak hivtak. De mondtuk nekik, hogy ez igy nem lesz jo. Nem lesz itt elso kinai bolt senki sem. Az utolso inkabb.” – szuri a foga kozott a sziciliai akcentussal kevert angolt Dzsordzs, majd kikop.

Probalom elkepzelni azt a beszelgetest, ami a nevvaltoztatasrol zajlott a kinaiak es az olaszok kozott.

Vajon a kinai tulaj agyaba helyezett vicsorgo lofej dekodolasa problemamentesen megtortent-e a globalis popkultura koraban?