This is my schedule for Spring/Summer 2007:

March 21: Tim Holbrook invited me to give a talk at the Chicago-Kent Law School International Intellectual Property Program. I will speak about “The pirates of the Pirates of the Caribbean – what can we learn from file-sharers”

March 26-29: I will try to go to the O’reilly Emerging Tech Conference, San Diego, as I have a pass. I hope I can fit that in.

April 12-15: Fulbright Enrichment Seminar, San Antonio, TX

April 27-29: Iain Boal of Retort has invited me to participate in a panel at the “Crisis of the Commons in California” Conference. Though the commons in California is not exactly my filed of research, underground commons is, and this idea has captured Iain’s imagination.

May 18: My paper was accepted to the ‘Communication Technologies of Empowerment’ Conference organized by Institute of Communications Studies at the University of Leeds

May 24-27: My submission was accepted for the International Communication Association‘s 2007 Conference . I will talk at the “File-sharing, The Music Industry and the New Economy” session.

June 16-19: ICommons meeting in Dubrovnik, Croatia. I am involved in organizing a panel together with Lawrence Liang on piracy.

July 16-27: I was accepted to the Oxford Internet Institute Summer Doctoral Program to be held at Harvard Law School. I am proud and excited.

Első Kaliforniai Huszár Regiment Szent István Napján:

Keresünk új huszárokat és ló nélküli tagokat is akik hajlandóak valamilyen formában résztvenni és hozzájárulni a kis huszárcsapatunk kifejlesztéséhez.

Interactive City Summit is happening in San Francisco at the moment. Rebar was great, Mirjam Struppek researching Urban Screens was a bit fuzzy and unfocused for me. The organizers did a great job setting up this event. More to continue.

A legnagyobb, hosszan, hosszan tartó tapsot a libanoni fiú kapta. Gombóc lett a torkomban.

Holnap hajnalban indulok San Franciscoba Washingtonbol, azt hiszem ez egy jo alkalom arra, hogy megosszam veletek mi is tortent edddig.
Read the rest of this entry »

Just arrived from the depths of the Hungarian plains.

A kollégium halljában két kedves, egérszerű ember, egérszerű fogakkal, egérszerű fülekkel, Mr. és Mrs. Gewirz, gondolom ők adták össze a sok sok $$$-t, amibe ez az épület került. Egérszerű tekintetük előtt elvonul az egész világ, legalábbis egy nagyon sajátságos szelete: Haiti, Fülöp Szigetek, Peru, Puerto Rico, Chile, Panama, Törökország, Jordánia, Szaud Arábia, Bulgária, Csehország, Svájc, a global south biztosan fenn van a térképen, hiányoznak a britek, németek, a skandinávok úgy, ahogy vannak, nincsenek itt az oroszok, van még két afrikai és egy kínai, mutatóba, a többiek ezek szerint még csak nem is harmadik világ.

A közel-keleten közben épp kitörni készül a harmadik világháború (vajon ki használ atomot először? Irán? Izrael?), de minket ez nem érint, a mai napot azzal töltöttük, hogy megértsük, (és megértettük!), hogy vajon kinek van tulajdonjoga egy vadászkutyák elől menekülő róka esetében. Annak, aki üldözi? Annak, akinek a földjén üldözik? Vagy annak, aki a másik orra elől elhappolva végül lepuffantja a vadat? Locke-ot idézve igyekszik reprodukálni a legfelsőbb bíróság döntését jordániai és az argentin, miközben odakint lassan összedől a világ.

De minek is mennénk bárhová, amikor itt van légkondi ott meg nyilván nincsen. Az amerikai izolacionizmusban (vagy csak ignoranciában) a mizantrópiám is végre hazatalált.

Coming home from a salsa event last night i have bought the book at Dupont Circle, and I am reading it now. so stay tuned for a more detailed review.

Hadd játszam itt egy kicsit a meglepett kelet-európait. Georgetown law center campus. Kollégium (egyágyas szoba, fürdőszoba, konyha, wifi, portaszolgálat), fullra felszeret, uszodás fitness center mellette, ingyen, könyvtár mellette, iskola mellette, büfé mindegyikben. reggel-este uszi, akár úgy is, hogy egyenest a könyvtárból megyek oda, adnak törölközőt, van fürdőruhacentrifuga. Fürdőruhacentrifuga! Soha nem gondoltam, hogy ez ennyire hasznos valami.

Nagy öröm az amerikai főváros kormányzati negyede vasárnap késő délután. Zombis játékban látni ilyet, meg Bukarestben: a birodalmi építészet remekei közt néhény magára maradt homless ténfereg. Szétosztogatom köztük a cigimet, aztán a pályaudvaron próbálkozom, ami ha csak egy fokkal is, de jobb: Esterházy után szabadon megfigyelesünket rögzítsük tehát írásban is: az amerikaiak khaki shortot, és e shortba tűrt feher pólot vagy kockás inget, szandált viselnek. Aki nem, annak a shortja kék, viszont egyik sem dohányzik.
Üldögélek köztük és próbálom legyőzni magamban az agressziót és az ellenszenvet. Végülis én akartam idejönni, mégha időközben el is felejtődött, hogy miért is ide, és nem akárhova máshova.

Az ír bárban söröznék, de nem adnak, mert nincs nálam az útlevelem, amivel igazolhatnám, hogy egy évtizede betöltöttem az alkoholfogyasztáshoz szükséges életkort. Ez a törvény. Mutyiznék, keresnék kiskaput, próbálok csalni, hiába. Ezt fel nem fesleti semmi sem.

Betévedek a National Building Museum-ba, a legelképesztőbb belső tér, amit valaha láttam. Mintha Patyomkin, Kim Jong Il és Siklós Mária találkozott volna a térnek és időnek e kitüntetett helyén.

Ez a blog egy utazás személyes és szakmai dokumentációja. Anyaggyűjtés egy készülő doktorihoz, és e folyamat közben velem történtek elmesélése. A mi és a hogyan története. Az előbbi angolul. Az utóbbi magyarul. Professional/személyes.

This blog documents the personal and professional aspects of a longer journey to the US. It collects all relevant information to a PhD dissertation and it tells tales about what is happening meanwhile. The what and the how. The former in English, the latter in Hungarian. Professional/személyes.